Nem saját érdemeinkből csak Jézus vérével. Jelenlétedbe hivsz most hivsz o Uram. Kegyelem által vezérelsz jővünk hozzád Uram. Minden tőrvényszegésünket elvetted. A bárány drága szent vérével mostál meg.
útjaitokról, jobbítsátok meg útjaitokat és tetteiteket!" (Jeremiás 18:11b)
VAN KIÚT!
"JÉZUS ÍGY VÁLASZOLT: Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." (János evangéliuma 14:6)
Gazdag István
AMIT SENKI NEM AKAR HALLANI
"Akinek van füle a hallásra, hallja!" (Lukács 8:8b)
De mikor dicsőítsük Istenünket?
Kérdezzük szintén. Dávid elhatározta, hogy mindenkor illetve állandóan dicséri Őt. Ezért mondta: "Áldom az Urat mindenkor, állandóan Őt dicséri szám." (Zsoltár 34:2) Ez nem azt jelenti, hogy szakadatlanul mormolta, "dicsőség Istennek, dicsőség Istennek," hanem azt, hogy szíve állandóan telve volt imádattal és dicsőítéssel; akár kimondta, akár nem. Aztán életvitelének is az volt főcélja, hogy Urát megdicsőítse. Azaz éjjel és nappal Isten közelében, Őt dicsőítő szellemben akarta tölteni napjait. Példáját ebben mi is követhetjük.
Isten tettekkel való dicséretét meg életvitelünkkel vihetjük végbe. Ugyanis, ha Jézus - kérésünkre való - szívünkbe költözése, bűnbocsánatunk, és biztosított mennyei helyünk valóban értékes számunkra, akkor hálából teljesen ki is szolgáltatjuk magunkat számára. Mire Ő saját Szelleme által folyamatosan tisztogatni, uralni, és használni fog bennünket, illetve egyre hasonlóbbá tesz Jézushoz. Ami aztán dicséretet fog kiváltani környezetünkből. De ez nem nekünk fog szólni, hanem annak, aki Krisztushoz hasonlóvá alakított minket. Vagyis, amikor az emberek Jézust látják szeretetünk, segítőkészségünk, megbocsájtásunk, hűségünk, örömünk, békességünk, mértékletességünk és türelmünk mögött, akkor mindezekért Istennek adnak elismerést. S így dicsőíttetik meg az Atya a mi tetteink által. De a tettekkel való dicsőítésbe talán az énekkel és zenével való dicséretet is belefoglalhatjuk. Mert a Zsoltáros erre is serkent, amikor a 149. és 150. Zsoltárban így szól: